
Szeptember 4. Rozália – A katolikus barokk népélet egyik legjellegzetesebb alakja, az egykori járványos betegségek kiemelkedő hazai védőszentje. Életéről kevés adat maradt fenn, azt is átszövi a legenda. A sinibaldi grófi család szicíliai otthonában nevelkedett, egy Palermo melletti barlangba vonult vissza 1166 táján és ott is halt meg.
A legelső Rozália-imádság (az Ave Rosa sine spina kezdető himnusz költői fordítása – a Lelki fegyverhez c. imádságos könyvben jelent meg. E himnusznak napjainkra néhány széténekelt, mágikussá népiesedett moldvai csángó változatát sikerült megörökítenie a népdalkutatóknak. A Szűz szent Rozália himnuszát a 18. század elején más szövegezésben énekelték a kolerajárványok idején.
Szeptember 8. Mária – Kisasszony napja. – Szűz Mária születésnapja. Fecskehajtó Kisasszonynak is hívják, mivel ezen a napon kelnek útra a fecskék Afrika felé. A néphagyomány szerint már Mária születésnél megjelenik Gábor arkangyal. A népszokás szerint az asszonyok kimentek a mezőre, ott várták a Nap felkeltét, mert azt tartották, hogy aki érdemes rá, megláthatja a nap fényében Máriát. Az elvetendő gabonát is kitették a szabadba, hogy a harmat érje, „az Úr szentelje meg”.
Szeptember 12. is Mária – ez Szűz Mária nevenapja. Egyes vidékeken úgy tartják: ha ezen a napon szép az idő, akkor a vénasszonyok nyara hosszú és derűs lesz. A Mária név tisztelete már a középkori szómisztikában megtalálható. A MÁRIA név öt betűje jelenti azt az öt igen nagy jótéteményt, amellyel elárasztja a földet. M – mater misericordiae et mediatrix) azt jelenti hogy ő az irgalmasság anyja, a világ szószólója. A – (advocata) jelentése: hogy ő az emberi nem szószólója az Úrnál. R – (reparatrix ruinae) azt jelenti, hogy ő mind angyali, mind pedig az emberi romlás helyreállítója. I – (Illuminatrix) jelentése, hogy az egész egyháznak és a világnak a megvilágosítója. Mert amint a nap megvilágosít minden csillagot, így Mária dicsőségének fényével megvilágosít minden szentet, angyalt. Az A (auxiliatrix) jelentése, hogy ő minden szükségben a segítség.
A középkor híres misztikus természetrajza, a Physiologus többek között a drágaköveknek is titokzatos-szimbolikus jelentőséget, erőt tulajdonít. Az Érsekújvári kódex Mária nevének betűit ekként értelmezi:
M – a margaréta nevű kő, aki ezt viseli, bátorrá válik.
A – az Adamas nevű kő, melynek viselője békét tud teremteni a haragosok között,
R – a Rubin köve – mely a sötétséget is képes világosságra változtatni.
I – az jaspis követ példázza – s aki viseli, az ellenséggel, de még az ördöggel szemben is győz, mert bátorsággal telik meg a szíve.
A – az allektorius nevű kő, mely dicsőséget ad.
Szeptember 21. – Máté – az apostol és evangélista napja. Ezen a napon nem szokás vásárolni, és semmit nem adnak ki a házból kölcsönbe se. Mert akkor elfolyik a pénz, kevés lesz a haszon. A néphit szerint ekkor kell kezdeni a gabona vetését. A vetőmag közé Máté napon szentelt búzát is kevertek. Az első napon a búzát a karácsonyi abroszból vetették, közepébe pénzdarabot kötöttek, majd a munka végeztével a zsúpfödeles ház tetejére dobták, hogy a jégeső a vetésben ne tegyen kárt. Az őrségben ezt a pénzt a templomi perselybe szokták dobni.
Vannak vidékek, ahol ezen a napon tilos volt szántani, mert azt a földet igencsak felveri a gaz. Vásárosdombón emiatt Gazos Máté néven tartották számon ezt a napot. Göcsejben a vetésnél a magvető nyelve alá három búzaszemet tett és egészen a munka végeztéig ott is tartotta. Ha szóltak hozzá vagy köszöntek neki, nem válaszolt. Úgy tartották ugyanis, hogy a madarak nyelve is leragad, és nem kapnak rá a vetésre. Vannak vidékek, ahol vetés napján nem szabad délig tüzet rakni. A vetőmagot szentelt vízzel kellett meghinteni, a kapura szalmát szórtak, a szalmára a gazdasszony a piros kötényét terítette és a kaput addig nem csukták be, amíg a kocsi ki nem ért a földre.
Szeptember 29. – Mihály arkangyal ünnepe, A néphit szerint Mihály az utolsó ítélet angyala, ő kíséri a halottakat a túlvilágra, s teszi latra és mérlegeli a földi életből eltávozó lelkek jó és gonosz cselekedeteit. Alakját egyébként az antik és germán mitológia számos alakjával (Oziris, Apolló, Mercurius, Wotan) állítják párhuzamba. Szent István a királyi ház örök üdvösségére Mihálynak szentelte a veszprémi székesegyházat. A magyar hagyományvilágban a pogány és apokríf elemek keverednek. Úgy tartották, hogy ezen a napon megáll a fű növekedése, kezdődik a hideg idő, a halak az iszapba húzódnak a hideg elől, a szabadban tartott állatokat be kell hajtani a téli szálláshelyre.
Azt mondták a gazdálkodók, ha Mihály éjszakáján a birkák összefekszenek, akkor nagy tél lesz, ha pedig szét, akkor enyhe. Ha a fecskék még itthon vannak Szent Mihály napján is, akkor karácsonyig szép, enyhe időre lehet számítani. Egyébként a legtöbb vidéken Mihály nappal kezdődött a „kisfarsang”, azaz a lakodalmak ideje, hiszen már a földeken nincs munka, és az első bor is megforrt.
forrás:astronet.hu
Utolsó kommentek